[ Pobierz całość w formacie PDF ]
háta.
.Azért vagyok itt, doktor úr, hogy tájékozódjam az
alapítványt érintQ minden kérdésben. Mindazonáltal nem
szeretnék túl sok fáradságot okozni önnek felelte kimért
udvariassággal.
Szó sincs fáradságról úrnQm válaszolt a férfi lebilincselQ
mosollyal. Nincs nagyszerqbb dolog a számomra annál, mint
hogy a szolgálatára legyek. Leghqségesebb, legodaadóbb
szolgája vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy e házban
kellemessé tegye úrnQje életét.
Térjünk talán a tárgyra, doktor úr mondta rendre-
utasítóan Vina. Kihúzta magát, és habozás nélkül a lényegre
tért: MindenekelQtt arról világosítson fel, hogy tulajdonképpen
minek köszönhetem az alapítványban betöltött magas
tisztségemet. Édesapám mindössze annyit mondott, hogy mint
Elisa von Drake bárónQ leszármazottja, jogomban áll kérni a
felvételemet az otthonba.
Dr. Reinert meghökkent. Meglepte a lány pontos
fogalmazásmódja és nyugodt, határozott fellépése. Ilyesmit,
legalábbis úgy tqnt neki, eddig még soha egyetlen hölgynél sem
tapasztalt. Zavarában körülményes elQadásba kezdett az
alapítvány történetérQl és az alapító Erich von Heldrungen
hercegrQl. Különösen bQ lére eresztve ecsetelte a herceg és
Elisa bárónQ szerelmét.
A herceg szenvedélyesen szerethette Elisa bárónQt, ami
nagyon is érthetQ, ha a dédanyja is ilyen csinos, elragadó
asszony volt tette hozzá végül, és epekedQ pillantást vetett a
lányra.
Vina illetlennek találta ezt a megjegyzést.
Ez nem tartozik a tárgyhoz jegyezte meg élesen, mire a
férfi bqnbánó arccal meghajtotta magát.
Bocsásson meg, úrnQm, de akaratlanul kiszaladt a számon.
Eszembe jutott, hogy Elisa bárónQnek ugyanilyen dús haja és
különös fénnyel csillogó szeme lehetett, mint a kisasszonynak.
Tudniillik Heldrungen herceg az alapítvány krónikájában
lejegyezte az élettörténetét, s ebben hosszan ecsetelte a bárónQ
szépségét. Még azt is bevallotta, hogy elsQként Elisa csillogó
szemébe szeretett bele& fejtegette a tanácsos, s közben úgy
nézett Vinára, mint aki meg akarja babonázni a tekintetével.
A lány büszkén kihúzta magát. Dr. Reinert viselkedése egy
cseppet sem tetszett neki, ám e rossz érzés okát még nem tudta
volna szavakba önteni.
Köszönöm a felvilágosítást, doktor úr. Most már értem,
miként jutottam az úrnQi címhez. Kérem, tájékoztasson az
alapítványban rám háruló kötelezettségekrQl.
EgyelQre be kell érnie az elsQ és legfontosabb feladattal,
jelesül, hogy kiválasztja azokat a hölgyeket, akik majd
elfoglalhatják az alapítvány hat megüresedett helyét. Nagyon
sok a jelentkezQ, úrnQmnek csak választania kell közülük,
feltéve, ha nem szemelt már ki valakit.
Nem, nem szemeltem ki senkit rázta meg a fejét Vina, s
gondterhelten felsóhajtott. Igen felelQsségteljes döntés, amit
rám bízott. Nagyon számítok Eisenstein Qrnagyné, von
Bardeleben kisasszony és a kedves felesége segítségére.
Ez csak természetes. A hölgyek megtiszteltetésnek veszik,
ha kikéri a véleményüket. És persze jómagam is szívesen állok a
rendelkezésére, ha tanácsra vagy segítségre van szüksége.
Nagyon köszönöm, de azt hiszem, ez inkább a hölgyek
hatáskörébe tartozik, hiszen Qk fognak együtt élni az új
lakótársakkal.
Dr. Reinert ismét mellQzve érezte magát, de azért mosolyogva
megjegyezte:
A két idQs hölgy felettébb boldog lesz, amiért ilyen nagy
jelentQséget tulajdonít a személyüknek. Ahogy én ismerem Qket,
már így is el vannak ragadtatva az új úrnQtQl, amit persze nem
lehet zokon venni tQlük.
Vina a homlokát ráncolta.
Folytatná, kérem, a jogaim és kötelezettségeim
ismertetését, doktor úr?
A doktor meghajolt, és röviden összegezte, milyen további
jogok és járandóságok illetik meg az alapítvány úrnQjét. A lány
álmélkodva hallgatta. A beszámoló végén a doktor megjegyezte:
Nos, kedves kisasszony, ezzel beavattam mindenbe.
Vina a fejét rázta:
Eddig csak a jogaimról beszélt, doktor úr. Szeretnék hallani
a kötelezettségeimrQl is.
A férfi megpróbálta fogva tartani a lány tekintetét.
De hiszen már elmondtam. Gondoskodik a szabad
férQhelyek betöltésérQl, a nyilvánosság elQtt képviseli az
alapítványt, étkezésnél az asztalfQn foglal helyet, meghatározza,
hogy az évi kamattöbbletet milyen jótékony- sági célokra
fordítsuk, és megbeszéli velem az üzleti ügyeket.
Ezek lennének a kötelezettségeim? ingatta a fejét
mosolyogva Vina. Semmi egyéb dolgom nem lesz?
Nem& esetleg még annyi, hogy a jelenlétével megszépítse
a mindennapjainkat, és napfényt vigyen az otthon életébe.
Vina tolakodónak érezte a férfi édeskés mosolyát és különös,
átható pillantását.
Szívesebben vettem volna, ha komoly munka vár rám.
No de, úrnQm, ez így természetes. Az örökségért senkinek
sem kell megdolgoznia. Okosan teszi, ha az úrnQi címet
örökségnek tekinti.
Addig maradhatok a tisztségemben, ameddig akarok?
A kisasszony élete végéig az alapítvány úrnQje marad.
De azért bármikor lemondhatok, nem? kérdezte sietve a
lány.
Csak ha okvetlenül szükséges.
Mit ért ezen?
Mivel a kisasszony Elisa von Drake bárónQ egyetlen nQi
leszármazottja, haláláig megtartja az alapítvány úrnQjének címét.
Ha egyszer leánya születik, az Q javára természetesen
lemondhat róla. Ha férjhez szándékozik menni, vagy más okból
el akarja hagyni az alapítványt, megteheti, de ebben az esetben
ki kell jelölnie a helyettesét, aki ideköltözik Gantersheimba. A
fontosabb ügyekben azonban késQbb is úrnQmnek kell döntenie.
Ha el is hagyja az alapítványt, a havi tqpénz továbbra is
megilleti. Ha a leánya lép a helyébe, a továbbiakban Q jogosult
erre az összegre. Az alapítványtól való távozása esetén a többi
járandóság és haszon átszáll a helyettesére.
Nagyon különös rendelkezések ezek.
Igen. Heldrungen herceg alaposan végiggondolta az
egészet, és számba vett minden eshetQséget. Annyi bizonyos,
hogy a sorsa, akárcsak az enyém, élete végéig szorosan
összefügg a gantersheimi alapítvánnyal.
A lány kérdQ pillantást vetett rá.
Az öné is?
A doktor felvilágosította, hogy a jogtanácsosi állás is apáról
fiúra szállt. Mivel apósának nem volt fiú utódja végrendelettel
kellett szabályoznia, hogy halála után ki lépjen a helyébe.
Az én halálom után pedig az lesz itt a jogtanácsos, akit én
utódomnak megválasztok jegyezte meg végül.
Vina figyelmesen hallgatta.
Köszönöm a felvilágosítást, doktor úr.
Nem tartozik köszönettel, kedves úrnQm, csak a
kötelességemet teljesítettem. Parancsol még valamit?
Vina habozott egy pillanatig, majd megszólalt:
Nem parancsolok semmit, csupán egy kérésem lenne.
A férfi, akit lebilincselt a lány tiszta, nemes jelleme,
készségesen nyújtotta felé a kezét.
Mit tehetek önért?
Az imént említést tett az alapítvány krónikájáról, amelyben
Heldrungen herceg megírta az élete történetét. Nagyon
szeretnék megismerkedni a részletekkel. LehetQvé tenné
számomra, hogy belepillantsak abba a könyvbe?
[ Pobierz całość w formacie PDF ]