[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Qrségében szolgált, kiválóan ismerte a város védelmét és járQr
szolgálatát. Minderre bizonyítékot is szolgáltatott, amikor
minden jel szerint feltqnés nélkül bejutottunk, majd a toonoli
hajó észrevétlenül felszállt és távozott.
Egy alacsony épület tetején szálltunk le, amelynek hátsó falát
maga a városfal képezte. Dar Tarus keskeny létrán vitt le minket
a meglehetQsen elhagyatott, szqkös és sötét utcára. Az egyik
oldalon a városfalnak támaszkodó alacsony épületek álltak, a
másikon magasabbak, azonban némelyik teljesen ablaktalannak
tqnt, és egyikük sem volt kivilágítva. VezetQnk elmagyarázta,
hogy pont azért választotta ezt a helyet a leszálláshoz, mert
ennek a kerületnek a java részét raktárak alkotják, és bár nappal
zsúfolt és mozgalmas, éjjelente teljesen elcsendesedik. Tekintve,
hogy a Barsoomon szinte ismeretlen a lopás fogalma, nem
állítanak Qröket az ilyen raktárnegyedekbe.
A sikátorokon és kerülQutakon keresztül végül másodrangú
boltok, kifQzdék és szállók közé kerültünk, amelyeket fQként
közkatonák, kézmqvesek és szolgák használtak  leginkább
Hovan Du jelenléte vont ránk némi figyelmet. Mu Tel vacsorája
óta nem ettünk, így erre volt gondunk elQször; a herceg ellátta
Gor Hajust elegendQ pénzzel, hogy kielégítsük szükségleteinket.
112
ElQször egy kis üzletnél álltunk meg, ahol a bérgyilkos vett
négy öt font thoathúst a majomembernek, azután átmentünk egy
kifQzdéhez. A tulajdonos elQször nem akarta beengedni Hovan
Dut, de némi vitát követQen megegyeztünk, hogy bezárjuk egy
belsQ helyiségbe a saját élelmével, amíg mi kint leülünk, és
elköltjük a vacsoránkat.
Azt kell mondjam, a ptarthi jól játszotta szerepét. Miközben a
tulajdonossal egyezkedtünk, csinos kis tömeg gyqlt körénk a
látványosságra, de senkiben sem merült fel egy pillanatra sem,
hogy a vadállat teste emberi elmét rejt. Ugyanakkor nyugodt
viselkedésébQl mi mindig láttuk, hogy az emberi agyfélteke csak
akkor engedi át az irányítást az állatinak, amikor vad
dühöngésre van szüksége a harchoz. Önuralma olyan erQsnek
bizonyult, hogy minden kényszer ellenére is csendben maradt,
illetve sohasem mosolyodon el, hiába adódott néhány vidám
pillanatunk is. Amikor senki sem hallotta, és errQl kérdeztem,
biztosított róla, hogy tudatának emberi része hozzánk hasonlóan
értékelte a helyzetek humorát, ahogyan a Gor Hajusról szóló
különféle történeteket is, azonban majomképe nem fejlesztett ki
olyan izommozgást, amelyek segítségével kifejezhette volna ez
irányú érzéseit.
Jólesett végre újra enni, még ha ételünk egyszerqnek és
összecsapottnak bizonyult is  azután örültünk, amikor
továbbállva megszabadultunk a kíváncsi, mogorva és
nyilvánvalóan pletykás tulajdonostól. Annyi kérdést tett fel a
múltunkkal és jövQbeni terveinkkel kapcsolatban, hogy még
helyi szószólónk, Dar Tarus is nehezen terelte a szót kevésbé
veszélyes vizekre. Mindenesetre sikerült elszöknünk a
kifQzdébQl, és társunk egy közszállóhoz vezette a csapatot.
Útközben találtunk egy különlegesen szép épületet, amelynek
ajtaján folyamatosan ki be áramlottak az emberek. Amikor
odaértünk, Dar Tarus megkért minket, hogy várjuk meg, amíg
113
újra kijön, és kérdésemre azt válaszolta, hogy Tur, a
phundahliak istenének temploma elQtt állunk.
 Sokáig voltam távol  mondta és nem adódott alkalmam,
hogy tiszteletemet tegyem istenem házában. Nem várakoztatlak
meg sokáig. Adnál kölcsön néhány aranyat, Gor Hajus?
A toonoli szó nélkül elQvett néhány érmét az egyik
erszényébQl, és odaadta Qket, de láttam rajta, hogy alig bírja
leplezni megvetését. Úgy tqnt, a toonoli ateizmus erQs
felsQbbrendqségi érzéssel járt a vallásosakkal szemben.
Megkérdeztem a phundahlit, hogy csatlakozhatom e hozzá a
templomban, s Q nagyon örült a dolognak, így együtt vetettük
bele magunkat a bejárat felé tartó emberáradatba. Dar Tarus
adott kettQt az aranyérmékbQl, és utasított, hogy tegyek mindig
úgy, ahogy tQle látom.
Közvetlenül a fQbejárat belsQ oldalán és a templomban
mindenhol papok álltak úgy, hogy a hívek szabadon el tudjanak
menni közöttük. Egész alakjukat, de még kezüket, fejüket és
arcukat is csuklyás fehér köpeny fedte. Mindegyikük elQtt
állvány állt kis, fiókos pénzdobozzal. Az egyik paphoz érve
odaadtunk neki egy egy aranyat, amit rögtön felváltott kisebb
értékq érmékre, amelyek egyikét beledobtuk egy mellette álló
ládába. Ezután a pap többször is körözött a kezével a fejünk
felett, ujját egy tál koszos vízbe mártotta, amit azután az orrunk
hegyére kent, közben elmormolt néhány érthetetlen szót.
Amikor a következQ érkezQhöz fordult, bementünk a templom
belsejébe. Korábban még sohasem láttam a gazdagság és bQség
ilyen nagyszerq megnyilvánulását  de csupán azért, mert ekkor
ért elQször az a szerencse, hogy megpillanthattam Tur
templomának belsejét. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • centurion.xlx.pl